Budapesthez hozzátartoznak az alpinisták. Sokszor látom, ahogy kötelükön lógva éppen tisztítják valamelyik irodaház véget nem érőnek tűnő ablakait, ahogy a társasházakon elvégzik a kisebb vagy nagyobb felújításokat, ahogy a tornyokat, templomok tetejét javítják vagy renoválják. Mindig is lenyűgözött a bátorságuk, hogy olyan magasban mernek és tudnak is dolgozni. A múlt héten közelről is megtapasztalhattam, hogy mennyire hasznos, ha valaki ért a falak megmászásához. Kizártam magam, mint mindig. Azért mondom ezt, mert ez már ebben az évben a harmadik eset volt. Kétségbe tehát nem esetem, tudtam, hogy mi vár majd rám. Jön a szakember és beenged a lakásba, kicseréli a zárat és fizetek. Most azonban nem így történt. A szaki, akit hívni szoktam valamiért nem volt elérhető, így más megoldást kellett találnom. Az egyik szomszéd ajánlott egy másik zárnyitással foglalkozó szakembert, így őt tárcsáztam. Gyorsan megjött és miután megtudta, hogy a zárban belülről benne van a kulcsom, eszébe sem jutott, hogy tönkretegye az ajtómat vagy a zár belsejét. Nem úgy, mint elődje, aki folyton ezt tette. Ő inkább az ablakomon keresztül jutott be a lakásomba, méghozzá alpinista módszerrel, kötélről lógva. Így megkímélte a zárat és a a saját kulcsommal engedett be.