Soha nem voltam irigy ember, így ismerőseimnek mindig szívesen adtam kölcsön saját könyveimet, ruháimat. sőt (lehet, hogy nem túl szerencsés) a cipőimet is elvitték már néhány alkalommal. Most épp egy pár cipőből indult ki a bonyodalom. Barátnőm kérte kölcsön tőlem azt a bordó topánkát, melyet lakodalmunk napján viseltem a menyecskeruhámhoz. Mivel akkor úgy gondolkodtam, hogy hosszú távon is hasznát vehetem egy bordó cipőnek, nem a távol keleti bolt polcairól válogattam, hanem megadtam a módját és egy bőr cipellőt vettem magamnak. Ezt adtam kölcsön, de utólag tudom, hogy rosszul tettem. Barátnőm ugyanis annyira jól érezte magát öccse lakodalmában, hogy nem figyelve semmire és senkire a tánc hevében sikeresen kitörte a cipőm sarkát. Először nem akarta bevallani a dolgot, de mivel megpróbáltam visszakérni a hétvégi bálra a cipőt nem tudta tovább titkolni, hogy egy cipészműhelyben van éppen, ahol a kitört sarok cseréjére vár. Kicsit elszomorodtam a hír hallatán, de megnyugtatott, hogy jó kezekben van a cipőm és elkészül szombat délelőtt, amikor ő fogja a kezembe adni a felújított cipőmet.